„A tehetség egyszerűen nem elég”

Nagy hangsúlyt fektetsz arra, hogy ünnepeljük meg a sikereinket. Hogyan ismerjük fel az ünneplésre méltó alkalmakat? 

Szerintem ezek nagyon apró dolgok is lehetnek, kis lépések, amik neked fontosak. Például, ha meglett egy nagyon nehéz vizsgád vagy sikeresen befejeztél egy projektet. Ezek mérföldkövek, amiket érdemes megünnepelni. Ennek lehetnek különböző formái, de a lényeg, hogy tudatosítsuk, hogy büszkék lehetünk magunkra. Néha ez nem könnyű, mert van, aki soha nem kapott a környezetétől megerősítést. Az is fontos, hogy a maximalizmus ne vegye el az ünneplés örömét. Nagyon sok olyan történet is van, hogy valaki megszerzi a diplomáját, de bedobja a sarokba, mert négyes lett és nem ötös. Pedig ettől még nagy érték és nagyon sokat tett érte, időt, energiát fektetett bele, mégsem tudja értékelni. Ez pedig hatással lesz az önértékelésére is. 

Talán pont azért nehéz értékelni a tökéletlen teljesítményt, mert úgy érezzük megvolt bennünk a potenciál többre. Szerinted a bennünk rejlő potenciál, a tehetség teher? 

A potenciál és a tehetség egyszerűen nem elég. Nagyon jó alap adottság, viszont, ha hiányoznak azok a személyiségjegyek, a kitartás, az alázat, a tisztelet és a szorgalom, akkor nem lesz fejlődés. És ez segít olyankor, ha úgy érezzük, hogy nem sikerült kihozni magunkból a maximumot, mert oké, lehet, hogy még nem tartok ott, de tenni fogok érte, hogy legközelebb jobban sikerüljön. A külső és belső nyomást pedig meg kell tanulni kezelni, hogy mikor mennyit veszünk magunkra és mikor engedjük el, hogy a megfelelő pillanatban a legjobb teljesítményt tudjuk hozni. 

A siker érdekében viszont meg kell találnunk a célt, ahova tartunk, ami sokszor nehéz és időigényes. Mit csináljunk amíg keresünk? 

 Nagyon sok minden adhat hozzá a saját utunk megtalálásához. Ezért én azt tanácsolnám, hogy legyél nyitott a világra, sportolj, utazz, próbálj ki művészeteket, csatlakozz diákszervezetekhez és tanulj többféle szakon! Szóval gyűjts tapasztalatot a világról, mert ez segítheti saját maguk megismerését. 

Ezenkívül szerintem nagyon hasznos lehet egy gap year. Rengeteg tapasztalatot ad, ha egy új országban másfajta dolgokat csinálsz, és ezek legtöbbször transzferálható készségek. Például, ha bébiszitterkedsz Londonban, akkor felelősségteljesebb leszel, fejlődnek a kommunikációs készségeid, a nyelvi készségeid. Az is lehet egy jó stratégia, hogy elkezdesz valamit és aztán a saját tapasztalataid alapján hozol döntést. Viszont azért egy ötéves képzést ne kezdj el csak azért, mert keresed önmagad. Inkább menj el egy segítő szakemberhez, és kezdjetek el arról beszélgetni, hogy mi illene hozzád. Olyan kérdéseket tennék fel, hogyha nem lenne pénz, nem kellene dolgozni, akkor mit csinálna legszívesebben? 

És valóban, ehhez a folyamathoz idő kell, ha fél év alatt nem sikerül megvalósítanod magad, az nem azt jelenti, hogy rossz helyen vagy. Adj ennek időt, és ha valami nem tetszik, az sem kudarc, merj változtatni!  

Beszéljünk a siker definíciójáról! A siker annyiféle lehet ahányan vagyunk, de sokszor mégis úgy tűnik, hogy objektív szempontok szerint van mérve. Mi a siker? 

Egy értelmezés szerint például a siker az, amikor valaki gyorsan, fiatalon nagyon sokat ér el. A Forbes 30 under 30 például biztos egy definíciója a sikernek, de nem szabad összehasonlítani az eredményeket. Például az iskolában mi a siker, ha ötöst kapsz, vagy ha kettesről hármasra javítottad a jegyedet? A társadalom azt sugallja, hogy a diploma, a menő munkahely, a magas fizetés, a materiális dolgok, a jó kocsi stb. a siker, és sokaknak valóban ez. Másoknak meg az, hogy lojális lenni a céghez és kitart a munkájában, támogatja a többiek munkavégzését. Viszont az is lehet siker, hogy valaki mer váltani, vagy felvállalni magát egy adott helyzetben. Egy coaching folyamatban biztosan azt kérdezném, hogy neked mit jelent a siker. 

El lehet választani a saját sikerképünket a társadalométól? 

Nagyon bátornak kell hozzá lenni. Nagyon sokan azért maradnak egy pályán, egy helyzetben, egy pozícióban, ami nem teszi őket boldoggá, mert félnek attól, hogy mit szólna hozzá a családjuk, a barátaik és hogyan lesznek megítélve, ha váltanak. Bátorság mellett pedig nagy önismeretre is szükség van, hogy felismerjem, hogy nekem milyen értékek fontosak. 

Ebben segíthetnek különböző coaching eszközök, tesztek és példaképek is. Az is sokat segíthet, ha tudatosítjuk, hogy milyen társadalmi, családi, közösségi elvárások vannak ránk hatással. Én mindenképp abban támogatnám, aki hozzám fordul, hogy ő hozza meg, és merje felvállalni a saját döntését.  

Ami a példaképeket illeti: Inspiráló látni valaki másban azt, ami belőlünk még hiányzik, viszont nem mindenen tudunk változtatni. Meg kell találni, hogy mi fogott meg, mi vonzott egy példaképpel kapcsolatban és ez hogyan lehet hasznos számodra. Az is segíthet a saját utunk megtalálásában, ha meglátjuk, hogy mi az, amit nem akarunk magunkkal vinni. Bátornak kell lenni ahhoz, hogy szakítsunk sémákkal, illetve hinni kell magunkban, a képességeinkben, abban, hogy tudunk fejlődni, tanulni és ennek eredménye lesz a siker és a boldogság, még akkor is, ha a kezdeti szakasz nehéz. 

Az utóbbi időben mintha az önmegvalósítás és az álmaink megvalósítása fennköltebb cél lenne, mint praktikus szempontok mentén haladni. Mit jelent az önmegvalósítás és tényleg csak a szakmai karrierünkben lehet elérni? 

Az Y és a Z generáció számára az önmegvalósítás egyfajta generációs nyomás, de erre nem csak szakmai területen van lehetőség. Fontos, hogy ne ítélkezzünk egymás felett és fogadjuk el, ha valaki (tudatosan) azt az utat választja, hogy a családjának, vagy a hobbijának él. Ne akarjunk másokat megváltoztatni. A lényeg, hogy mi boldogok legyünk a saját döntésünkkel. Viszont az is fontos, hogy ne csak önfeláldozás motiváljon. Ne áldozd fel magad a párod, a szüleid, vagy a társadalmi elvárások oltárán. Fontos, hogy a saját döntéseddel önazonos tudj lenni, illetve reflektálj a saját döntéseidre. Változunk. Változnak az életszakaszaink is, nem mindig ugyanarra van szükségünk. Ilyenkor dönthetünk másként, viselkedhetünk másként. Önmegvalósítás lehet az is, hogy szabad vagyok döntést hozni.  

Az is tényező egyébként, hogy hogyan hat ránk a környezetünk. Volt egy barátom, aki mellett mindig úgy éreztem, hogy nem vagyok elég jó, elég kreatív és elég izgalmas. Aztán rájöttem, hogy itt nem velem van a gond, hanem ez a kapcsolat így hat rám. Egy apró láncszem, egy apró munka is lehet értékteremtő és nagyon fontos része a szervezetnek, a gépezetnek. Csodákra vagyunk képesek, ha úgy érezzük, hogy fontos a munkánk és értéket teremtünk. 

Tényleg bármi lehet belőlünk, ha keményen dolgozunk, vagy meg kéne tanulnunk reálisan álmodni mielőtt nagy csalódás ér minket? 

Fontos, hogy reális legyen a célkitűzésünk. Tudnunk kell azt, hogy milyen háttérből jövünk, milyen kompetenciáink és lehetőségeink vannak. De nem minden ezen múlik. Sokszor elhisszük, hogy nem elég jók a képességeink, ahelyett, hogy energiát fektetnénk abba, hogy fejlesszük őket. Lehet, hogy nem érjük el a kitűzött végső célt, de ez nem kell, hogy megakadályozzon minket abban, hogy élvezzük az odavezető utat. Itt pedig már az is nagyon sokat számít, hogy mi motivál a céljaid elérésében. Tegyük fel például, hogy vezető szeretnél lenni. Miért szeretnél az lenni? Azért, mert menő és mindenki más is vezető körülötted, vagy azért, hogy hatással legyél az emberek életére, és hogy sikeresebbé tedd a csapattagjaidat? Más a motiváció, más az odavezető út, és más a siker definíciója is. Ne hasonlítgassuk magunkat egymáshoz, mert különbözőek vagyunk. 

Viszont, ha tudod, hogy mit szeretnél, akkor meg tegyél érte, tanulj, nézz utána, és ne add fel az első visszautasítás után. Nem vettek fel egy pozícióra? Oké, nem gond, jelentkezz a következőre! Ha felvesznek nézd meg, hogy neked való-e. Fiatalon én még mernék váltani, kipróbálni különböző dolgokat. Ez nem türelmetlenség, vagy az alkalmazkodás hiánya, hanem útkeresés. 

A gazdasági válság és a háború mellett felmerül, hogy nem biztos, hogy a vágyaink a legjobb tanácsadók. Szerinted életünkben először más szempontokat is mérlegelnünk kell? Sikeresebbek leszünk, ha praktikusan gondolkodunk a pályaválasztásról vagy pályaváltásról? 

Ez nagyon fontos, nem lehet ész nélkül követni az érzéseinket. Ha nincs mögötted egy stabil családi háttér, nincsenek megtakarításaid, akkor valószínűleg nem javasolnám, hogy mondj fel, és valósítsd meg önmagadat. Elvesztenéd a biztos talajt. Ha valaki pályát szeretne váltani, ahhoz készíteni kell egy transzformációs tervet. Újra tanulni kell, új képesítést nyerni és hétvégenként ezzel foglalkozni. Tehát el kell indítani a folyamatot mielőtt elhagyod az előző pályádat, hogy aztán azzal foglalkozz, amivel szeretnél. Erre a tervre viszont hatással van, ha például családfenntartó vagy, anyukád beteg vagy háború van. Elismerem, hogy nem ez a legjobb pillanat arra, hogy feladj mindent, de azért tudsz tenni azért, hogy elindulj valami más irányba. Jelenleg viszont okosabb ezt kis lépésben tenni és nem azonnal új életet kezdeni. Viszont kis lépésekkel is célba lehet érni. 

Szokták mondani, hogy a pénz és akár a siker nem boldogít. Mi az, ami viszont tényleg boldogít? 

Érdemes elgondolkodni az egész boldogságkeresésen, hiszen a szomorúság, a fájdalomérzet, ugyanolyan része a mindennapjainknak. És ezzel nincs semmi baj, a társadalom részéről az is nagy nyomás, hogy állandóan boldognak kell lenni, pedig történnek velünk rossz dolgok és el is fáradunk néha. Összességében igaz, hogy a fejlődési folyamat; amíg megtanuljuk egyre jobban csinálni, amit szeretünk; az tesz boldoggá és nem maga a siker. Azonban biztosan vannak olyan emberek, akik sikeresek, gazdagok és boldogok is. Ha mégsem azok, akkor izgalmas kérdés, hogy mi lehet a boldogtalanság mögött. Lehet, hogy túl nagy a teher, nehéz elengedni a kontrollt, és azt a mintázatot, ami sikeressé tett. Lehet, hogy változtunk az évek alatt, és most már nem tesz boldoggá az, ami pár éve boldoggá tett. Aztán ott van a munka-magánélet egyensúlya, a magány, vagy a jövőkép hiánya, hogy innen hogyan tovább.