„Bennünk nem lehet alkatrészt cserélni, mint az autókban”
Kulja Andrást, az év COVID-orvosának választott sebésszakorvos-jelöltet már több mint 190 ezer követik TikTokon. Csatornáján nincs tabu, szemrebbenés nélkül vitatja meg a legkényesebb egészségügyi témákat, vagy a leggyakoribb nőgyógyászati problémákat és bátran száll szembe a járványként terjedő egészségügyi tévhitekkel is. Néhány nap múlva a Brain Bar színpadán élőben is hallhatjátok, ahol bemutatja a betegedukációs tevékenységét és bepillantást enged nekünk a jövőbe. Előtte viszont, az egyik huszonnégyórás ügyeletét követően, elkaptuk egy rövid beszélgetésre arról, miért veszélyes, ha a Google-től várjuk a diagnózist orvos helyett és mi az egészségtudatosság alapja.
Kezdjük az elején: mi indított el az orvosi pályán?
Ahogy középiskolában egyre többet tanultam az emberi szervezetről, rájöttem, hogy egy csodálatos dolog, és hogy önmagában annyi sok megválaszolatlan kérdés van ezzel kapcsolatban, annyi terület, amit meg lehet ismerni, és meg lehet gyógyítani. Ez egészen elvarázsolt.
Nagyon sok kitartásra és önfegyelemre volt szükséged, hogy eljuss idáig. Mi segített kitartani, amikor inkább lázadtál volna, vagy amikor elkedvetlenedtél?
Az egyetemre nagyon-nagyon jó eredménnyel, 10 pont híján maximális pontszámmal vettek fel, ennek ellenére első félévben elcsúsztam. Konkrétan évet kellett ismételnem. Ez egy óriási pofon volt, időbe telt, amíg helyrebillentem. Nem sokkal később jött egy újabb nehéz időszak. Először anyai nagyapámról derült ki, hogy agydaganata van, majd egy napon édesapámról és az ő édesapjáról, hogy ők is mindketten daganatos betegségben szenvednek. Édesapámnál tüdődaganat, nagyapámnál vastagbél daganat igazolódott. Ez nagyon megviselt, nem tudtam a tanulásra koncentrálni és halasztottam egy évet. Ebből a nehéz időszakból végül mégis az egyetem segített ki, elkezdtem könyvtárba járni, egy könyvtári tanulóközösség tagja lettem, ötödéves koromban pedig orvosi mikrobiológia gyakorlatvezető lettem, nagyon szerettem az oktatást. Ez nem állt tőlem távol, hiszen a nagyszüleim mind tanárok voltak.
Végül belelendültél a tanulásba, az orvosi mellett még egy egészségügyi menedzser képzést is elvégeztél, mit jelent pontosan ez a végzettség?
A képzést már szinte teljesítettem, csak a szakdolgozatomat kell leadnom, amit egyébként betegedukációból írok. Ez lényegében az egészségügyi vezetők MSC képzése, ahol az egészségügyi rendszerek működéséről és nemcsak a hazai, hanem az amerikai, angol, német, holland rendszerekről, valamint egészségügyi közgazdaságtanról, finanszírozásról tanulunk. Rengeteg menedzsment készségeket sajátítunk el, megtanulunk projekteket végig vinni, az ebben szerzett tudást például már a Covid ellátásnál is tudtam is hasznosítani.
Hogy fogadta a szakma, amikor elindítottad a TikTok-csatornádat?
Szkeptikusan, ha szépen szeretnénk fogalmazni. Sokan nem egészen értették, hogy mi értelme van annak, amit csinálok, illetve túl fiatalnak tartottak, ahhoz, hogy „innováljak”. Szóval elég sokat kellett árral szemben eveznem, de az idő elteltével most már egyre többen támogatnak, aminek nagyon örülök.
Szerinted mi a felelősségteljes egészségtudatosság alapja? Mire figyeljünk?
A mozgásra, alvásra és a vízfogyasztásra. Az alvás fontosságát egyébként rendszeresen alábecsüljük, miközben az immunrendszerünk alvás közben kalibrálja újra magát és a stresszhormonok szintje is csökken. A hormonrendszerünknek egyébként van egy ingadozása. Máskor van a stresszhormon, a növekedésihormon, a nemihormonok napszaki csúcsa. Ez egy nagyon finom egyensúly, és az éjszakázással folyamatosan felborítjuk ezt. Ennek következtében konstans magasabb lesz a stresszhormonunk szintje, ami viszont esendőbbé tesz minket egy csomó betegséggel szemben, nem beszélve a magas vérnyomásról. Ezért, ha megtehetjük, érdemes odafigyelni, hogy ugyanakkor feküdjünk és keljünk. Próbáljuk kitapasztalni akár valamilyen okoseszköz segítségével, hogy mennyi alvással működünk jól, mikor nem érzzük magunkat fáradtnak.
Ezenkívül nagyon fontos időben orvoshoz fordulni. Például egy vastagbél polip akár tíz évig is növekedhet, mielőtt daganatosan elfajulna, de már jóval korábban is lehet panaszokat észlelni. Ha ezeket felismeri az ember, és időben eltávolítják, piff, egészséges lesz újra. Én viszont nem egy olyan beteggel találkoztam, aki évekig nem ment el orvoshoz, mert „nem volt rá ideje” vagy épp nem akart hiányozni a munkából és mire eljutott hozzám, lényegében egy halálos kórképpel szembesült.
Ha megváltozik a szervezetünk működése, és egy tünet nem szűnik meg rövid idő alatt, akkor mindenképp menjünk el orvoshoz. Például, ha egy hasmenés hetekig tart, akkor előfordulhat, hogy ez egy gyulladásos bélbetegség tünete, amit az elején jól meg lehet fogni, később viszont jóval nehezebben.
Sokszor tényleg a legegyszerűbb megoldások a legjobb megoldások. De mindenki rohan, munka van, gyerek van, és nem jut rá idő. Tudom, hogy nagyon nehéz életmódot váltani, vagy eljutni orvoshoz, de odafigyeléssel tényleg sokat tehetünk. Tervezzünk hosszútávra, mert bennünk nem lehet alkatrészt cserélni, mint az autókban.
Mit tehet egy páciens, ami segíti az orvos munkáját?
Nagyon hasznos például, ha, mielőtt felkeresik az orvost, alaposan megfigyelik és összeírják egy papírra a tüneteiket. Sokszor látom, hogy egy orvos-beteg találkozásnál a páciens izgul és elfelejti feltenni a kérdéseit vagy fontos részletek felett siklik el. Később a rendelőből kilépve jut eszébe valami, ami teljesen más képbe helyezné az egész tünettant. Illetve ami még gyakori, hogy a páciensek teljesen banális biológiai dolgokat, pl. vizelettel, széklettel kapcsolatos dolgokat, szégyellnek elmondani, mert úgy érzik, hogy tabunak számít. Ezért örülök, hogy van egy a kis pszichiátriai előképzettségem, mert segít ezeket a helyzeteket kezelni. Igyekszem egy kis humorral oldani a feszültséget, úgy, hogy a ne legyen bántó. Ha nem szorong a beteg, sokkal többet ért és jegyez meg abból, amit mondok.
Beszéljünk kicsit a gyógyszeriparról is. Vannak, akik minden apróságért rohannak a patikába, mások viszont nagyon szkeptikusak, mivel úgy látják a gyógyszercégeknek nem érdeke, hogy meggyógyuljunk. Mit gondolsz erről?
Alapvetően a gyógyszerek azért vannak, hogy az embereknek segítsenek, de nem oldanak meg minden problémát, az életmódváltást például nem teszik meg helyettünk.
Mindenki evidensnek veszi az egészségét, miközben 120 évvel ezelőtt még 40 év volt a várható élettartam. A cukorbetegség például halálos betegségnek számított. Ugyanígy vakbélgyulladásban, tüdőgyulladásban, szívritmuszavarban is egészen fiatalon meghaltak. Szerencsére ezek mára már jól kezelhetők, ami egy folyamatos fejlődés eredménye, a fejlődés viszont költséges dolog. Az orvosok a legjobb tudásuk szerint járnak el, mikor gyógyszert írnak fel.
A gyógyszerfejlesztés pedig nagyon szigorú szabályok és protokollok mentén történik. Ami az anyagi részét illeti: 40 és 400 milliárd forint közötti összegbe kerül kifejleszteni egy gyógyszert, és ez csak a kifejlesztés, a gyártási költség nincs is benne. Ezt a gyógyszercégek saját büdzséből, hitelből vagy befektetésekből finanszírozzák, amit vissza kell termelniük, hogy a következő gyógyszert is ki tudják fejleszteni. Ez alapján árazzák be a gyógyszereket. Minél több embert érint az orvosság, annál kisebb árrést lehet rátenni, mert sokan megveszik és apránként is visszahozza a kutatás-fejlesztés költségét, de ha kevés embert érint, akkor sajnos sokkal nagyobb árrésre van szükség.
Az edukáció viszont ebben is segíthet. Előfordulhat például magas vérnyomás kezelésénél, hogy az életmódváltoztatás és fogyás hatására felére lehet csökkenteni a dózist, vagy szoros kontroll mellett akár el is lehet hagyni a gyógyszert.
| ISMERD MEG JOBBAN KULJA ANDRÁST! | |
|---|---|
| Mit olvasol épp? | A.J. Cronin-tól a Réztábla a kapu alatt. Egy fiatal lelkiismeretes orvos pályakezdéséről és későbbi eltévelyedéséről szól. Szerintem minden leendő orvosnak érdemes lenne elolvasni. |
| Hogyan írnád le a neveltetésed? | Szerény körülmények között és boldogan telt. Nagyon jó értékrendet és morális iránytűt kaptam a szüleimtől, amiért nem tudok elég hálás lenni. |
| Mi a legrosszabb tanács, amit valaha kaptál? | Az, hogy amíg fiatal vagyok ne akarjak új ötleteket kitalálni. |
| És a legjobb? | Az, hogy ha van egy ötletem, célom, akkor merjek változtatni. |
| Mi az a film, amit mindig újra nézel, mert inspirál? | Gladiátor |
Miért gondolja néhány orvos, hogy a betegnek nem kell sokat tudnia?
Az egészségügyi dolgozók szemlélete, a protokollok, sztenderdek szerencsére haladnak a korral, és már a WHO-ajánlásokban is benne van, hogy minél több információt kell adni a betegnek, be kell vonni őket a kezelésekkel kapcsolatos döntésekbe. Korábban viszont a paternalisztikus szemlélet volt a meghatározó, az, hogy az orvos megmondja a betegnek mit kell csinálni és egyedül dönt mindenről.
Szerintem viszont, ha a beteg tudja, hogy milyen egészségügyi problémája van, annak mi a háttere, és hogyan lehet rajta segíteni, akkor tud érte tenni. Ha csak azt mondanám a betegnek, hogy figyeljen maga a cukorbeteg és vegye be naponta kétszer ezt a gyógyszert, de magyarázatot nem adok, akkor előbb-utóbb megkérdőjelezi a szükségességét, például, ha nem érzi magát rosszul. Miközben azért kell szednie, hogy megelőzzük a szövődményeket, nem is beszélve a legsúlyosabbakról, mint ebben az esetben a látásvesztés, vagy végtagvesztés. Sajnos rengetegen járnak így.
Tehát, ha a páciens pontosan tudja mi a betegsége, mik a hosszú távú következményei, hogyan hat az adott gyógyszer és mit tehet a jobb egészségért, akkor nagyobb rá az esély, hogy meg is teszi. Ha ezt nem adjuk meg a betegeknek, akkor elhagyják a terápiát, sőt, előfordul, hogy interneten hirdetett „csodaszereket” rendelnek, akár többszázezer forintért abban a tudatban, hogy ettől majd elmúlik a betegségük, ami nyilvánvalóan átverés és pénzkidobás.
Ma inkább az internetre „rohangálunk” válaszért, nem orvoshoz. Mit gondolsz erről a jelenségről? Van előnye, hogy az emberek tájékozódni próbálnak, vagy több gondot okoz, mint hasznot?
Ha valakinek van egy ismert betegsége, akkor vannak hasznos magyar és külföldi honlapok, ahol érthető módon lehet tájékozódni. Jó dolog, ha valaki a saját betegségének utánajár és megpróbál ennek megfelelően tudatosabbá válni. Az viszont nem jó, ha érzékel valamilyen tünetet, hónapokig kutat utána az interneten és így próbálja magát diagnosztizálni, ahelyett, hogy elmenne az orvoshoz.
Az orvosi tudás sok-sok egymásra épülő ismeretből áll. Ha ezek nélkül a tudásbeli építőelemek nélkül kezd valaki öndiagnosztikába akkor előfordulhat, hogy sok információt szerez, de mégis hibás következtetésre jut. Ezzel kapcsolatban nagyon fontos a Dunning-Kruger-hatás. Leegyszerűsítve az a lényege, hogy minél kevesebbet tudsz egy területről, annál magabiztosabb vagy a saját tudásodban.
Ezzel ahogy egyre többet tanulsz, rájössz, hogy mennyire összetett az adott terület, ezért csökken a magabiztosság. A tudatlanok magabiztosságát pedig több év egyetem után sem lehet visszaszerezni. Ami nem is baj.
Ha megkérdezünk egy hétköznapi embert, hogy jól tud-e vezetni, sokan válaszolják, hogy igen, mert nem volt balesetük, viszont ha egy Forma 1-es pilótával összemérnék a tudásukat, akkor azonnal rájönnének, hogy úristen, ez egy sokkal szélesebb spektrumú kérdés.
Annyira bonyolult az emberi szervezet, hogy megfelelő mélységű tudás nélkül nagyon könnyű beleesni abba a hibába, hogy elhiszünk valamit, ami szerintünk logikus, de szakmailag teljesen valótlan.
A legfontosabb, hogy nem tilthatjuk meg a betegeknek, hogy az interneten informálódjanak, viszont segíthetünk nekik olyan szakmai oldalak és felületek létrehozásával, ahol hiteles információkat kaphatnak egy-egy egészségügyi témakörben.
Mi a célod, mit tekintesz sikernek abban, amivel foglalkozol?
Az a legjobb érzés, ha meg tudok gyógyítani valakit, vagy a panaszait csökkentve javíthatom az életminőségét. A TikTok egészen más, hiszen fontos kihangsúlyozni, hogy itt nem távgyógyításról van szó, hanem edukációs tevékenységet végzek. A célom, hogy egészségtudatosabbá tegyen a nézőimet és meggyőzzem őket arról, hogy panaszokat esetén menjenek el orvoshoz. Néha megírják, ha sikerrel jártam. Például a minap kaptam egy üzenetet, amiben azt írta egy fiatal követőm, hogy „a nagypapámmal elmentünk orvoshoz, mert fekete volt a kislábujja, kiderült, hogy érszűkület, de már jobban van, mert kezelték, de ha később megyünk a lábát is elveszíthette volna”. Ezeknek a történeteknek örülök a legjobban. Vannak szakmai elismerések is, például nyertem egy rangos egészségedukációs díjat, és idén én lehetek az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete által rendezett Egészségértési Díj egyik zsűrije.
Hallottam, hogy meghívtak egy NATO konferenciára is. Mi volt az apropója?
A NATO tavaly decemberben indított egy Protect The Future nevű kezdeményezést, ahol nem csak katonai témákkal, hanem kifejezetten tudománykommunikációval foglalkoznak, így találtak rám. Három fő témája van a kampánynak, a klímaváltozás, a kibervédelem és a dezinformációk elleni küzdelem. Engem a környezetváltozással kapcsolatos és a dezinformációs téma érdekelt legjobban, mivel ez az egészségügyben is nagyon fontos. A COVID alatt rengeteg dezinformáció jelent meg például az oltásokkal kapcsolatban, sajnos itthon is voltak oltásellenes csoportok. Ez egy soha vissza nem térő, szinte szürreális lehetőség és óriási élmény volt, egyben pedig egy pozitív visszajelzés arra, hogy növekszik a tudománykommunikáció szerepe. Jó érzés, hogy értékelik azt, hogy 190 ezer embernek fel tudtam kelteni az érdeklődését tudományos dolgok iránt.
