Egy magyar lány útja a csillagok felé

Honnan származol?

New Orleansban születtem. A szüleim mindketten budapestiek, az ELTE-n végeztek, és a tanulmányaikat ösztöndíjjal New Orleansben folytatták, a Tulane-re jártak. Az volt a tervük, hogy amikor megszületnek a gyerekeik, akkor hazaköltöznek Magyarországra. Pár évvel a születésem után azonban jött a Katrina hurrikán és mindenünk beleveszett. Néhány pelenka volt csak az autóban, amikor menekültünk. Azt gondoltuk, amikor véget ér majd visszamegyünk, de az egész házunkat elsodorta. Texasban kötöttünk ki, aztán apukám munkája miatt sokat költöztünk. Éltem New Yorkban is 7 évet, aztán leköltöztünk Floridába és még mindig ott lakunk. 

Nagyon sok lehetőség nyílt meg előttem az által, hogy Amerikában nőttem fel, viszont nagyon erősen kötődök Magyarországhoz. Pici korom óta jártunk ide a szüleimmel, a szűk családomon kívül mindenki itt él. Mivel nagyon sokat költöztünk Amerikán belül, ott nem érzek kötődést egy helyhez, amire azt mondanám, hogy odavalósi vagyok, ott nőttem fel. Minden államban, ahol éltem volt valami, ami számomra különleges, de egyik sem az otthonom. Mivel nyaranta, vagy karácsonyra haza szoktunk jönni pár hónapra, úgy érzem, hogy Magyarország számomra stabil pont. A magyar az anyanyelvem, magyarul beszéltem előbb, ez talán emiatt érzem magam igazán itthon, bár nem laktam itt hosszútávon soha.

Miért pont asztrofizika?

A fizika a családunkban nagyon fontos hagyomány. Apukám oldalán a nagyszüleim mindketten fizikusok voltak, és apukám pedig részecskefizikával foglalkozott, de most pénzügyi területen dolgozik. Mindenki más a szakterületre fókuszált. Nem éreztem úgy, hogy nyomást helyeznének rám otthonról, hogy ezzel foglalkozzak, egyszerűen megszerettem. Értettem, logikus volt és szép, ahogyan a példák megoldották magukat. Floridában végeztem a gimnáziumot és minden tudományágat tanultunk egy kicsit, de a fizika sokkal jobban tetszett, mint a kémia vagy a biológia. Azért választottam az asztrofizikát, mert kiskorom óta nagyon szerettem nézni a csillagokat. Nem volt távcsövem, se semmi, de ez volt a hobbim, tetszettek a csillagok. A matematika és a fizika iránti szeretet és a csillagok iránti érdeklődés összefonódott és ráébredtem, hogy ezzel valami jelentőset is tudok csinálni. Így indult be az asztrofizika őrület.

Hogyan kezdtél kutatni?

Nagyon jóban voltam a fizika tanárommal. Elmondtam neki, hogy mennyire szeretnék valamilyen asztrofizikai projekten dolgozni, de az iskolában nincs ilyen lehetőség. Ezért arra gondoltam, hogy emailben jelentkezem helyi egyetemek professzorainál ezzel kapcsolatban. A fizika tanárom megerősítette, hogy ez egy jó ötlet, úgyhogy elkezdtem kiküldeni az emaileket.  Először kiküldtem ötöt, hárman nem válaszoltak, a negyedik nemet mondott, az ötödik pedig azt mondta talán, de nem írt többet. Viszont ez nem tántorított el, hanem inkább nagyobb hálót vetettem. Legtöbben nem foglalkoztak egy gimnazistával, de volt egy professzor egy Miami egyetemről, aki azt mondta, hogy próbáljuk meg, és ezzel megnyitott előttem egy ajtót. Akkor kezdtem kutatni a bináris csillagrendszereket, amivel több versenyeredményt is szereztem, meg egy cikket is írtam, amit ugyan nem publikáltak, de sikerélmény volt az is, hogy legalább meg tudtam írni. Nagyon feltöltött és végképp eldőlt, hogy ezt szeretném az egyetemen tanulni. Több iskola is felmerült, de az MIT-nak van erre a legjobb programja, meg a rangsorok szerint is az MIT a legjobb. Tudtam, hogy az a csúcs és úgy éreztem ott lennék a legboldogabb. Kaptam egy mentori ajánlólevelet a professzortól, akivel gimnázium alatt együtt dolgoztam (szerintem ez nagyon sokat számított) és beadtam a pályázatot és fel is vettek, de ez még csak fél siker volt.

Miért?

Az MIT nem ad tanulmányi ösztöndíjat, hiszen akkor azt mindenki megérdemelné, a tandíj viszont nagyon drága. Mivel nem külföldiként, hanem amerikai állampolgárként jelentkeztem, így az anyagi támogatást sokkal nehezebb elnyerni, de azért megpályáztam. Meg is ajánlottak egy összeget, amiről kiderült, hogy tévedés volt, szóval már pont volt egy anyagilag megoldható tervem, amikor újra elérhetetlenné vált az álom-egyetem. Kétségbeestem kezdtem ösztöndíjat keresni, de az amerikai ösztöndíjak közül nagyon sok megszűnt a COVID alatt. Az interneten böngészve találtam rá a Stipendium Peregrinum ösztöndíjra. Túl szépnek tűnt, hogy igaz legyen, hogy megpályázhatom, bár külföldön élő magyar állampolgár vagyok. Beadtam a pályázatot és meghívtak egy kiválasztó táborba. Egyáltalán nem tudtam, hogy mire számítsak. Arra készültem, hogy intenzív szakmai előadások lesznek, vagy matek példákat kell megoldanom a bírók előtt, vagy nem is tudom... De nagyon más volt! A hangulat nagyon jó volt, de közben egy olyan ösztöndíjért versengtünk egymással, ami megváltoztat egy életet. A tábor főleg arról szólt, hogy egy teljesen új helyzetben hogyan lehet alkalmazkodni és autentikus maradni, illetve arról, hogyan tudod magad előadni, amiben én nem voltam annyira jó. Azóta kicsit fejlődtem, de ott úgy éreztem, hogy azon múlik, hogy mehetek-e az MIT-ra, hogy mások előtt milyen jól tudom elmondani egy percben, hogy hol látom magam 10 év múlva. Ezt nagyon nagy nyomásnak éreztem. Utólag már értem, hogy ez összetettebb ennél, és nem ezen az egy dolgon múlott. Nagyon szerencsés voltam, hogy végül megkaptam azt az összeget, amit megpályáztam, mert ennek köszönhetően kezdhettem meg a tanulmányaimat az MIT-n.

Szerinted a tehetség vagy ambíció számít jobban?

Én úgy látom, hosszútávon a szorgalmasak győznek a tehetséggel szemben, viszont mindkettőt, a szorgalmat is és a tehetséget is nagyon fontos gondozni. Nem lehet elfeledkezni arról, aki nagyon erőlködik, de talán nem éri el azokat az eredményeket, mint a tehetséges, akinek minden könnyen megy. A tehetséggondozás pedig azért fontos, mert ha van egy kiemelkedő képességű gyerek, de nem motivált és nincs körülötte senki, aki inspirálni tudja őt, akkor egy istenadta ajándék kárba vész. Viszont szerintem a szorgalom is egy ugyanilyen ajándék és azt sem szabad engedni elhalni. Mindkettő óriási pazarlás lenne és nagy szükségünk van szerintem mindkettőre.

Hogy lett belőled nemzetközi előadó asztrofizika témában?

Mióta megkezdtem a tanulmányaimat az MIT-n folyamatosan kutatok. Ez igazából bárkinek elérhető lehetőség az egyetemen, viszont én folyamatosan csinálom és már nagyon sok projektet végrehajtottam. A minőség persze nagyon fontos, de a mennyiség megadta nekem azt a tapasztalatot, ami szükséges ahhoz, hogy prezentálni tudjam az eredményeimet és a nagyképben tudjak gondolkodni az asztrofizikával és az űriparral kapcsolatban. Ezeknek a projekteknek köszönhetően érthetően elő tudom adni a kutatásaimat. A természettudományban jellemzően hiányzik a kommunikáció, és feltalálhat valaki valami elképesztőt, de ha nem tudja előadni és megértetni másokkal, hogy mi az és mi a haszna, akkor szinte nincs is haszna. Szóval ilyen videók alapján találtak meg és hívtak meg New Yorkba, Dubaiba és Magyarországra is előadni.

Te, mint szakmabeli hogyan látod az űr jövőjét? Tényleg űrkorszak jön?

Szerintem azért fontos az űripar és azért veszik észre egyre több országban, hogy ebbe érdemes energiát és pénzt befektetni, mert a hosszútávú eredménye kulcsfontosságú lesz az emberiségnek. A múltból már látunk erre példát. Az a technológia, ami nélkül már nem tudjuk elképzelni az életünket, például a GPS, a röntgen, az MRI, a talpbetét, a hőszigetelő takarók mind az űrtechnológiának köszönhetőek. Azoknak a szatelliteknek, amik elmentek és galaxisokat elemeztek és bolygókat fotóztak.  Még a telefonunk is az űrkutatás miatt működik úgy, ahogy. Persze vannak rövidebb távú projektek is, hogy az aszteroidákról hogyan lehet több anyagot hozni a Földre, a műholdakat hogyan lehet jobban működtetni, meg a Marson mi van. Ezek is fontosak a gazdaság szempontjából, de a következő időszakban a környezetvédelem lesz a legfontosabb, és az, hogy fenntartható módon hozzunk anyagokat a Földre. Amikor tavaly októberben előadtam a világexpón Dubaiban, nagyon sokat beszéltünk arról, hogy a nemzetközi összefogás mennyire fontos az űriparban, mert igaz, hogy a nagy országok, Amerika, Oroszország, Kína előnye behozhatatlan, de kulcsfontosságú, hogy a kisebb országok is kivegyék a részüket. Magyarország nagy erőfeszítéseket tesz az űriparával kapcsolatban, de szerintem ezt lehetetlen egyedül csinálni. Nagyon érdekel, hogyan lehetne a magyar űrprogramot összekapcsolni a NASA-val és a Space X-szel. Kettősállampolgárként szeretném segíteni ezt az együttműködést és valami jelentőset alkotni.