Játékokkal irányítanak minket a nagyvállalatok és a kormányok?

Talán senki nem tud többet a játékok erejéről, mint Adrian Hon, aki idegtudósi képesítéssel a háta mögött először a videójátéktervezésben szerzett rutint, majd könyvet is írt a játékok legügyesebb pszichológiai trükkjeiről. A 2023-as Brain Baron megmutatta, hogyan konrollálják életünket különböző cégek és intézmények játékosítás segítségével - mi pedig összeszedtük a három legfontosabb tanulságot az előadásából.

Nagy büszkeség a kedvenc nyelvtanulós appodon új jelvényt szerezni, ugye? A nehéz, sőt, valljuk be, néha unalmas feladatok játékos kihívásokkal tarkítva egész izgalmasak, sőt, motiválóak is lehetnek. Kevesen tudják azonban, hogy a gamifikációnak van egy sötét oldala is. Hallottál már a Tamazilla appról? Nos, az Amazon alkalmazottai nemhogy hallottak, de ez szövi át a mindennapjaikat is: egy olyan platformról van szó, amelyen az ember virtuális állatkát nevel fel azáltal, hogy egyre többet és keményebben dolgozik, egyre több dobozt pakol fel polcokra a raktárban és egyre kevesebb időt tölt ebéddel vagy épp a mosdóban. A kiskereskedelmi óriás pedig közel sem az egyetlen nagyvállalat, amely a játékok hatalmát használja fel a dolgozók kizsákmányolására: az Uber például pontszerzős kihívásokkal motiválja sofőrjeit arra, hogy fáradtan is újabb utasokat vállaljanak.

Persze ahhoz, hogy a videójátékokból ismert technikákat alkalmazzák, a vállalatoknak egész nap figyelniük kell. Ezt pedig ma már a legtöbbször viselhető okoseszközökkel, például karperecekkel teszik, amelyek az alkalmazottak minden mozdulatát, lokációját és teljesítményét követik - ráadásul mindezt szinte juttatásként tálalják, hiszen a jutalmak elégedettebbé és ügyesebbé teszik a munkásokat.

Akármennyire is állítják a cégek, hogy mindezt a dolgozóik boldogságáért és személyes fejlődésük elősegítéséért teszik, nem nehéz belátni, hogy a pontszerzés egy idő után nemigen fogja izgalmassá tenni és kihívásokkal megtölteni a teljesen egyforma dobozok egésznapos pakolását. Adrian szerint aki így gondolja, az igen egyszerűnek látja az emberi pszichét.

- mondta a játékfejlesztő előadásában. Ahelyett, hogy kis jutalmakat várunk minden eredményünkért, akár olyan nemes oka is lehet bármilyen cselekedetünknek, mint az, hogy másokon segítsünk - sőt, az is lehet, hogy egyszerűen saját magunk tartunk valamit érdekesnek, ezért kezdünk bele. Ha az embereket tényleg motiválttá, boldoggá és képzetté akarnák tenni a különböző appok és szoftverek fejlesztői, ezeket a szándékokat is figyelembe vennék a kihívások tervezésekor.

Adrian szerint a legjobb játékok és játékosított eszközök elismerik, hogy az ember komplex lény komplex szükségletekkel - nem elég neki annyi, hogy bárki jutalmakat csepegtet neki, vagy szintet ugarhat, ha teljesíti a számokat. Azok a cégek, akik ezt tudják, inkább arra szeretnék finoman rávenni felhasználóikat, hogy egymást segítsék, vagy közösen hozzanak létre valamit. A játékfejlesztő kedvenc példája erre a vTaiwan - a szoftvert a thaiwani kormány fejlesztette ki, hogy a mindennapi állampolgárokat, a szakértőket és az állami szereplőket beszélgetésre bírja különböző társadalmi ügyek kapcsán. A platformon a felhasználók akkor kapnak pontot, ha a nehezebbnél nehezebb szociális kérdésekben találnak olyan területeket, amelyekben egyet tudnak érteni. Nem is rossz alternatívája ez a Facebook-kommentekben való fröcsögésnek, igaz?

Akkor lehet, hogy a gamifikáció nem is olyan borzasztóan gonosz? Nos, nézd meg te is Adrian Hon videóját, és döntsd el - és persze hallgasd meg a fejlesztő hihetetlenül bölcs gondolatait a videójátékok szép és csúnya oldalairól és arról, a játékosítás milyen ijesztő és fantasztikus példáival találkozhatunk mindennapjainkban.