Így képzeli a jövő városát a Zene Háza tervezője

Száz évvel ezelőtt még úgy gondolták, mára a városok át lesznek szőve széles autópályákkal és az emberek szinte nem is léteznek majd az autójukon kívül. Ehhez képest most azon igyekszünk, hogy visszahódítsuk a teret a járműveinktől saját magunknak. A mi elképzeléseink talán ugyanilyen abszurdnak tűnnek majd évszázadok távlatából, mégis érdemes tisztázni, mit várunk a városi élettől. Mi adja az igazi ízét, amit szeretünk benne? Az inspiráló forgatag, a magasan fejlett technológia és infrastruktúra vagy az, hogy sosem tudhatod milyen meglepetés vár rád a következő sarkon? 

Sou Fujimoto japán sztárépítész, az idei fesztiválhelyszínünk, a Zene Háza tervezője, tavaly a tokiói irodájából csatlakozott a jövő városáról szóló beszélgetéshez a Brain Bar színpadán.  Beszélgetőpartnerei között volt Roman Sysel, a Bolt régiós vezetője. A Bolt küldetése, hogy biztonságos, megfizethető és fenntartható megoldásokat kínáljon a városok logisztikai problémáira. Taxi, carsharing és futárszolgáltatás mellett kölcsönözhető elektromos rollereket is kínálnak a jobb mobilitás érdekében. A beszélgetésben részt vett Lasma Ivaska, a MOME innovációs vezetője, akinek szenvedélye a városi dizájn innováció. Elkötelezett a fenntartható életmód mellett és Rigában részt vett egy okosváros teszt projektben is. A MOME-n leginkább azon dolgozik, hogy gyakorlati célhoz rendelje a művészeti alkotásokat. A kört pedig Steiner Attila az ITM államtitkára egészítette ki. Ó felel a körforgásos gazdaság fejlesztéséért és az energia- és klímapolitikáért. Többek között azon dolgozik, hogy országszerte elektromos meghajtású buszok közlekedjenek. Közösen arra keresték a választ, hogyan teremthetünk újra élhető városokat. 

Nézd meg a teljes beszélgetést:

Fujimoto Tokióban él. A világ legnagyobb városában, ahol találkozik a múlt és a jövő. Óriási gazdaság, ultramodern város, tiszta és hatékony tömegközlekedés a futurisztikus és tűpontos vasúthálózatnak köszönhetően. Feltéve, ha felférsz a vonatra. A város és vonzáskörzete 34 millió embernek ad otthont, ami Japán teljes lakosságának egyharmada. A legjobban tervezett és legpontosabb közlekedési hálózat sem bírja el ezt a forgalmat. Az emberek nem ódzkodnak a tömegközlekedéstől, de a dugókat még így sem lehet elkerülni. A városi élet kuszaságával járó kihívások és a technológia által kínált rend egyszerűen nem találkozik. 

Tömegek együttélése mindenképpen nyüzsgéssel jár. Ezt szeretjük a városokban. Ezzel a pezsgéssel azonban jön a rendetlenség is. Az innováció célja, hogy rendet tegyen ebben a káoszban és egy jól működő rendszert építsen ki, ami megkönnyíti és tervezhetőbbé teszi az emberek életét. Sokszor azonban figyelmen kívül hagyjuk, hogy már létezik egy sokkal nagyobb rendszer, amiben élünk és amiben formáljuk az élőhelyünket.  

Fujimoto szerint meg kell találnunk a harmóniát a természettel. Egyensúlyra kell törekednünk az élettel járó inspiráló káosz és a fojtogató rend között. Épületeiben kapcsolatba lép a mesterséges és a természetes. Elég ránézni a Zene Házára, hogy megértsük mire gondol. Az volt a célja, hogy az előadótermek kapcsolata ne szakadjon meg a parkkal, olyan legyen ott játszani, mint a természetben zenélni. „Átlátszó előadóterem egy lebegő levél alatt, az erdő közepén.” Így képzelte el és valósította meg. 

A japán sztárépítész a Liget projekt kapcsán rendszeresen megfordult a magyar fővárosban is. Az emberközeliségébe szeretett bele. Budapesten egyszerre érzékelhető a múlt, a jelen és a jövő.  Vannak apró és - a budapesti skálán - monumentális épületek, és Fujimoto szemében ezek együttesétől szerethető a város. 

A természetes és mesterséges közötti egyensúly egyébként megjelenik más monumentális alkotásaiban is, mint a tokiói Musashino Művészeti Egyetem Múzeuma; de a kisebb projektjeiben is, mint a nyilvános WC Ichihara városában, vagy a buszmegálló, amit az ausztriai Krumbach-ba tervezett. Tisztában van azzal, hogy az építészet bizonyos szempontból korlátoz, és ez nagy felelősség. Ezért felszabadító és inspiráló épületeket tervez, amik előre vetítik egy élhető város képét.  

A következő kérdés azonban, hogy miként tudjuk összehangolni a rendszereinket a természettel? Meddig okosítsuk a városainkat? A közlekedési dugókról és a késve érkező és tömött buszokról könnyen lemondunk, de mi van, ha ennél nagyobb a tét, és az okosvárosért a magánszféránkkal kell fizetni? 

Milyen hatással lesz az életünkre, ha addig okosítjuk a környezetünket, amíg képes állandó megfigyelés alatt tartani bennünket? A kommunista múltunk miatt nekünk magyaroknak talán különösen taszító a gondolat, hogy folyamatosan jelent rólunk a mesterséges intelligencia. Viszont azt is pontosan tudja mindenki, aki az egykori kommunista blokk országaiban él, hogy a legújabb kamerahálózat hiányában is elég hatékony tud lenni a megfigyelés, tette hozzá a cseh származású Roman Sysel. Tehát jól kell használnunk a technológia kínálta lehetőségeket, nem megijedni tőlük. Ha sok adattal rendelkezünk a városi életről, azzal akár megszüntethetjük a tömegközlekedési problémákat; és általánosságban kényelmesebbé tehetjük a hétköznapjainkat. 

Lasma Ivaska megjegyezte, hogy Torontóban még a legokosabb városnegyedekben is le kellett állítani a fejlesztéseket, amikor a lakosok tiltakozni kezdtek. Olyan szenzorokat akartak telepíteni, amelyek képesek megmondani, hogy hányan tartózkodnak a lakásban, vagy, hogy a lakosok mikor, mivel és hova mennek. A jövő ideális városában úgy kell kihasználni az információ nyújtotta előnyöket, hogy az emberek közben biztonságban érezzék magukat. Az Egyesült Királyságban például magántulajdonban lévő adatkezelő cégek szigorú protokoll szerint kezelik az emberek személyes információit, így a lakosok nincsenek kiszolgáltatva a városvezetésnek. 

A big data által nyújtott lehetőségek például a közlekedés megújítását is segíthetik. Az utazás amúgy is a városfejlesztés központi kérdése. A társadalmi egyenlőtlenségek megoldásában is jelentős szerepe lehet. Lasma Ivaska hangsúlyozta, hogy ez olyan fejlesztés, amiből minden lakos egyaránt profitál. 

Technológiai újításokkal környezetbarátabbá tudnánk tenni a közlekedést, ráadásul rengeteg helyet szabadíthatnánk fel a városban. Roman Sysel szerint csökkenteni kell a magántulajdonban lévő személyautók számát. Ezért kínál a Bolt carsharing szolgáltatásokat. Ezzel kevesebb lesz a dugó és a parkoló autók helye felszabadul, amit a Fujimotóhoz hasonló építészek megtölthetnek élettel.  Magyarország szén-dioxid-kibocsátásának 20%-a közlekedésből származik, tette hozzá Steiner Attila, amelyhez a buszok is jelentősen hozzájárulnak. Az energia- és klímapolitikáért felelős államtitkár az elektromos buszok elterjedésében, illetve a hidrogén-meghajtásos közlekedés kutatásában és fejlesztésében látja a megoldást.