Nálunk járt Pál Bernadett Mars-kutató

A diáknagyköveti programunk workshopjain mindig elképesztően izgalmas emberekről és emberektől tanulunk, akik miatt nemcsak a körülöttünk lévő hallgatói közösség, hanem a Brain Bar-csapat is rácsodálkozik a világra. Most is ez történt, mi pedig úgy döntöttünk, megosztunk veletek néhány dolgot, amit Bernitől tanultunk.

Ki találta ki, hogy léteznek marslakók?

Schiaparelli olasz, századfordulón élt csillagász volt az, aki a Marsot távcsővel nézve csatornahálózatokat vélt felfedezni a bolygón, ezeket pedig mesterséges kreációnak tartotta. Így még az 1950-es és ‘60-as években is egyetemes igazságnak számított az, hogy léteznek marslakók - sőt, sokan azt remélték, pálmafák és oázisok között találunk majd a miénknél sokkal fejlettebb civilizációt, amelytől megtanulhatjuk, hogyan ne háborúzzunk a Földön. Innen ered az, hogy a bolygók közül a Mars kutatása különösen népszerű, ez van a leginkább a köztudatban.

Fennállhatnak a Marson valaha olyan körülmények, mint a Földön?

A rövid válasz az, hogy a Földével tökéletesen egyező körülmények maguktól soha nem jöhetnek létre a Marson. A hosszú válasz pedig úgy szól, hogy a Marsnak sem vastag légköre, sem a Földhöz hasonló mágneses tere nincs. A legvalószínűbb magyarázat erre az, hogy létezhetett a Mars és a Föld között még egy bolygó, ez összeütközött a Marssal, letarolva annak egy tetemes részét, aminek köszönhetően egyébként a Mars két féltekéje teljesen aszimmetrikus. Ezt azért is sejtik a kutatók, mert a naprendszer elődjeként emlegetett gázfelhőnek ismert a tömege, ebből pedig ki lehet számolni, hogy a bolygók tömege mekkora kellene, hogy legyen – ez alapján pedig a Mars egyértelműen túl kicsi.

A Marsra, sőt általánosságban az űrbe is rengeteg műholdat és egyéb kutatásra szolgáló eszközt küld fel az emberiség. De mi történik ezekkel hosszú távon?

Az űrszemét feldolgozására napjainkban még nincs kiforrott megoldás, hiába van jelen felfoghatatlan mennyiségben a Föld körül, és okozott már majdnem halálos kimenetelű baleseteket. Valamelyest jó hír, hogy műholdat ma már nem lehet anélkül felbocsátani, hogy az azt készítő mérnökök ne gondoskodnának a pályájáról az életciklusa végén. Tehát az eszköz jó esetben visszatér a Föld légkörébe, ahol elég - ha viszont olyan magasra kell mennie, hogy kilép a Föld vonzáskörzetéből, akkor örökre a világűrben marad. 

A marsjárók sem térnek haza a Földre: az Opportunity nevű robot például több mint 15 év szolgálat után, 2018-ban állt le a vörös bolygó felszínén egy globális homokvihar következtében, mivel az elzárta őt a napfény elől. Ezért van, hogy a marsjárókat ma már saját kis radioaktív erőművekkel szerelik fel.

És végezetül: hol lehet Magyarországon jól látni a csillagokat?

Természetesen Berni első sorban munkahelyét, a Sváb-hegyi csillagvizsgálót ajánlja - azonban tiszta éjszakákon bárhol jól lehet csillagokat lesni, ahol kellően sötét van az ember környezetében. Ilyen hely lehet például a Normafa, ahonnan akár a tejút is látszik, de kiváló pont a Zselici Csillagpark is, vagy akár a Hortobágy.

Bernivel tavaly podcastet is készítettünk!

Ha kíváncsi vagy, mikor válnak be Elon Musk számításai és élhetnek emberek a Marson, mindenképp hallgasd meg!