Metykó Tibor

Apa. Férj. Felsővezető. Autista.
Ebben a sorrendben? Attól függ, ki és mikor kérdezi.
De mindenekelőtt apa.
Sokáig hitte, hogy vezetőként az autizmusról hallgatni kell. Ma már azt gondolja, épp ez a probléma. A társadalom még mindig meglepően keveset tud a neurodiverzitásról, és makacsul ragaszkodik a sztereotípiákhoz. Mintha egy autista ember legfeljebb zseni vagy kívülálló lehetne – de semmiképp sem felsővezető, vagy sikeres.
Ja, és tuti nem néz a szemedbe.
Miközben a vállalatok innovációról, diverzitásról és folyamatosan új nézőpontokról beszélnek, a neurodivergens vezetők többsége még mindig láthatatlan. Pedig léteznek.
Saját történetén keresztül mesél arról, milyen autista gyerekként felnőni, majd vezetővé válni egy olyan világban, ahol a társasadalmi normák sokszor fontosabbnak tűnnek, mint az eredmények. Mit jelent, amikor a hiperfókusz szupererő, a filter nélküli őszinteség viszont kényelmetlen?
De tényleg, egyáltalán: ki dönti el, mi számít normálisnak?
Egy biztos: a vállalatok óriási értéket hagynak az asztalon, amikor a neurodiverzitást egyszerű diagnózisként kezelik, nem pedig üzleti előnyként.